Részlet Bahá’u’lláh Ragyogások - Ishráqát című táblájából.
Te látsz engem, ó, Istenem, kínban vergődni a porban, mint a partra vetett hal. Szabadíts meg, légy irgalommal irántam, ó, Te, Kinek segedelmét hívja minden ember, ó, Te, Kinek kezében van a hatalom gyeplője minden férfi és nő fölött. Bármikor, ha súlyos gyarlóságaimra és nagy vétkeimre tekintek, keserűség támad rám mindenfelől, és bármikor megállok elmélkedni jóságod óceánján, és kegyelmed mennyországán, és gyengéd könyörületességed napcsillagán, belélegzem a remény illatát, mely jobbról, balról, észak és dél felől hatol hozzám, mintha minden teremtett dolog az örömhírt tudatná velem, hogy irgalmad egének felhői rám fogják hullatni esőjüket. Hatalmadra, ó, Te, Ki a hívek Fő Támasza vagy, és azok vágya, kik már élvezhetik közelségedet! Megannyi kegyed és áldásod, és kegyelmed és szerető kedvességed megmutatkozásai valóban felbátorítottak. Hogyan tudhatná másképpen e végtelen kis semmiség dicsőíteni Annak Nevét, Ki egyetlen szavával életre hívta a teremtést, és hogyan is tudná egy múlandó dicsérni Őt, Aki bebizonyította, hogy semmiféle leírás nem fejezheti ki Őt, sem pedig dicsőítés nem növeli az Ő dicsőségét? Ő öröktől fogva mérhetetlenül magasztos teremtményei felfogása felett, és szolgáinak Róla való elképzelései Hozzá fel nem érhetnek.
Ó, Uram! Látod ez élettelent színed előtt; bőkezűséged és jóságos kegyed által ne hagyd, hogy megfosztasson a halhatatlan élet kelyhétől. És látod e szenvedőt trónod előtt állni; ne fordítsd őt el gyógyító erőd óceánjától. Kérve kérlek Téged, hogy add meg nékem minden időben és minden helyzetben, hogy Rád emlékezhessem, Neved magasztalhassam, és Ügyedet szolgáljam, bár jól tudom, hogy bármi ered is egy szolgától, az nem lépheti át saját lelke határait, sem nem lehet Istenségedhez illő, sem pedig méltó dicsőséged és fenséged udvarához.
Hatalmad a tanúm! Ha nem a Te dicséretedet zengené, nyelvem nem lenne hasznomra, és ha nem Téged szolgálna, életem mit sem érne. Ha nem az örömért, hogy dicsőséges birodalmad fényességét megláthatom, mi másért örvendenék látásomnak? És ha nem a boldogságért, hogy a Te édes hangod hallhatom, mi más haszna volna hallásomnak?