Isten, a Legősibb, a Legnagyobb Nevében!
Ím, az igazak szívét a Tőled való távollét tüze emészti: Merre van Orcádnak világló fénye, Ó, világok Szerette?
Az elhagyatottság sötétjében bolyonganak, kik Hozzád közel vannak: Merre a Véled való újraegyesülés reggelének ragyogása, Ó, világok Vágya?
Választottaid teste távoli földeken fekszik remegve: Merre van jelenléted tengere, Ó, világok Elbűvölője?
Vágyódó kezek nyúlnak kegyelmed és nagylelkűséged mennyországa felé: Merre vannak adományaid esői, Ó, világok Válaszadója?
A hitetlenek zsarnoksága emelkedik fel mindenütt: Merre van parancsadó tollad lebíró ereje, Ó, világok Meghódítója?
Minden oldalról hangos a kutyák csaholása: Merre van hatalmad erdejének oroszlánja, Ó, világok Büntetője?
Hideg rántja görcsbe az emberiséget: Merre van szereteted melege, Ó, világok Tüze?
A csapások csúcspontra értek: Merre vannak segítséged jelei, Ó, világok Megváltója?
Sötétség borult a legtöbb népre: Merre van ragyogásod fényessége, Ó, világok Világossága?
Rosszindulattól dagad az emberek nyaka: Merre vannak bosszúálló kardjaid, Ó, világok Ledöntője?
A megaláztatás elérte legmélyebb pontját: Merre vannak dicsőséged jelképei, Ó, világok Dicsősége?
Szomorúság a része a Te Neved, a Mindenek Felett Irgalmas Nevének Kinyilatkoztatójának: Merre van Kinyilatkoztatásod Hajnalának öröme, Ó, világok Gyönyörűsége?
Szenvedés sújtja a Föld összes népét: Merre vannak boldogságod lobogói, Ó, világok Öröme?
Lásd, jeleid Hajnalpontját gonosz sugallatok fedik el: Merre vannak hatalmad ujjai, Ó, világok Ereje?
Iszonyú szomjúságtól szenved minden ember: Merre van adományod folyama, Ó, világok Irgalma?
Mohóság ejtette rabul az egész emberiséget: Merre vannak a világtól való elszakadás megtestesítői, Ó, világok Ura?
Lásd ez Üldözöttet egyedül a száműzetésben: Merre vannak Parancsod mennyországának seregei, Ó, világok Uralkodója?
Magamra hagyattam egy idegen országban: Merre vannak hűséged jelképei, Ó, világok Bizalma?
Az emberek haláltusában vergődnek: Merre van örök életed óceánjának kiáradása, Ó, világok Élete?
A Sátán suttogása minden teremtményhez elér: Merre van tüzed mennyköve, Ó, világok Fénye?
A szenvedély részegsége rontotta meg a legtöbb embert: Merre vannak a tisztaság pirkadatai, Ó, világok Vágya?
Lásd, ez Üldözöttet a zsarnokság rabságában a szírek között: Merre van felkelő fényed ragyogása, Ó, világok Fénye?
Lásd, megtiltották, hogy beszéljek: Merről fakadjanak akkor a Te édes dallamaid, Ó, világok Csalogánya?
A legtöbb ember a képzelgés és meddő ábrándok leplébe burkolózik: Merre vannak bizonyosságod mintaképei, Ó, világok Bizonysága?
Bahá a gyötrelmek tengerében fuldoklik: Merre van megváltásod Bárkája, Ó, világok Megváltója?
Lásd, szavad Hajnala a teremtés sötétjében rejtezik: Merre van kegyelmed mennyországának napja, Ó, világok Fényessége?
Kioltattak az igazság és tisztaság, a hűség és becsület lámpásai: Merre vannak bosszuló haragod jelei, Ó, világok Mozgatója?
Látsz-é valakit is, ki Érted küzd vagy azon tépelődik, mi történt Véle szereteted ösvényén? Íme, most megáll a tollam, Ó, világok Szerette.
Az Isteni Lótuszfa ágai összetörten hevernek a sors üvöltő viharában: Merre vannak felmentő sereged zászlói, Ó, világok Pártfogója?
Eme Arcot a rágalom pora fedi: Merre vannak könyörületed szellői, Ó, világok Irgalma?
A szentség köntösét képmutató emberek mocskolják be: Merre van szentséged öltözete, Ó, világok Felruházója?
A kegyelem tengere megdermedt az emberek cselekedetei miatt: Merre vannak bőséged hullámai, Ó, világok Vágya?
Az Isteni Jelenlétbe vezető ajtót ellenségeid zsarnoksága torlaszolja el: Merre van adományaid kulcsa, Ó, világok Megnyitója?
A leveleket a széthúzás mérgező szele hervasztja: Merre van bőséged felhőinek zápora, Ó, világok Bőkezű Ura?
A világegyetemet elsötétíti a bűn pora: Merre vannak megbocsátásod szellői, Ó, világok Megbocsátója?
Ez Ifjú sivár vidéken áll magányosan: Merre van mennyei kegyelmed esője, Ó, világok Adományozója?
Ó, Legnagyobb Toll, meghallottuk legédesebb hívásodat az örök birodalomban: Figyelmezz arra, amit a Nagyság Nyelve kijelent, Ó, világok Üldözöttje!
Ha nem lenne hideg, Miként győzedelmeskedhetne szavaid forrósága, Ó, világok Eligazítója?
Ha nem lenne balsors, Miként ragyoghatna türelmed napja, Ó, világok Fénye?
Ne panaszkodj a megátalkodottak miatt. Azért teremtettél, hogy tűrj és elviselj, Ó, világok Türelme.
Mily kedves volt felemelkedésed a Szövetség láthatárán a békétlenkedők között, És vágyódásod Isten után, Ó, világok Szerette.
Általad állíttatott a függetlenség zászlaja a legmagasabb csúcsokra és áradt ki a bőség tengere, Ó, világok Öröme.
A Te egyedülléted által ragyogott fel az Egyedüliség Napja, és a Te száműzetésed által ékesíttetett fel az Egység országa. Légy türelmes, Ó, világok Száműzöttje.
A megaláztatás Általunk a dicsőség köntösévé lőn, és a nyomorúság templomod ékévé, Ó, világok Büszkesége.
Gyűlölettel telt szíveket látsz, de a Tiéd legyen megbocsátó, Ó, világok bűneinek Elrejtője.
Mikor a kardok megvillannak, indulj előre! Mikor a lándzsák süvítenek, nyomulj előre, Ó, világok Áldozata!
Jajveszékelsz hát, vagy én siránkozzak? Inkább ontok könnyet bajnokaid csekély száma miatt, Ó, Te, Kiért feljajdultak a világok.
Bizony, meghallottam Hívásodat, ó, Legdicsőbb Szeretett, s Bahá arca a gyötrelem hevében ég és ragyogó Szavad tüzében lángol, hűségesen áll az áldozat helyén, a Te tetszésedre tekintve, ó, világok Elrendezője.
Ó, Ali-Akbar, mondj köszönetet Uradnak ezen Tábláért, melyből belélegezheted szelídségem illatát és megtudhatod, mi esett meg Vélünk Isten, a minden világok Imádottjának ösvényén.
Ha minden szolga elolvassa és megfontolja magában ezen sorokat, olyan tűz gyúl ki ereikben, mely lángba borítja a világokat.