Hosszú kötelező ima
ELMONDANDÓ EGYSZER MINDEN HUSZONNÉGY ÓRÁBAN
Ki ezen imát kívánja mondani, emelkedjen fel és forduljon Istenhez, álltában nézzen jobb, majd bal felé, mintha az Úr, a Legirgalmasabb, a Könyörületes irgalmát várná. Majd pedig szóljon emígyen:
Ó, Te, Ki minden nevek Ura és a mennyek Teremtője vagy! Azok nevére könyörgök Hozzád, kik a Te láthatatlan Lényegednek, a Legmagasztosabbnak, a Mindenek Felett Dicsőnek Hajnalai, tedd imám tűzzé, mely porrá égeti azon fátylakat, melyek engem a Te szépségedtől elválasztanak, és tedd lámpássá, mely Jelenléted óceánjához vezet engem.
Majd emelje kezét esdőn Isten felé – áldassék Ő és magasztaltassék – és mondja:
Ó, Te, a világ Vágya és a népek Szerelme! Látod, Hozzád fordulok, megszabadulok minden kötődéstől, mely Rajtad kívül bárki máshoz fűz, és a Te kötelékedbe kapaszkodom, melynek rezgései felkavarták az egész teremtést. Szolgád vagyok, ó, Uram, és fia a Te szolgádnak. Lásd, készen állok én akaratodnak és vágyadnak engedelmeskedni, és semmi mást nem óhajtok, csak kedvedet. Irgalmad tengerére és kegyelmed Napcsillagára kérlek, cselekedj a Te szolgáddal, mint tetszik és kedved tartja. Hatalmadra, mely messze fölötte áll minden említésnek és dicsőítésnek! Amit Te kinyilatkoztatsz, az az én szívem vágya, és azt szereti lelkem. Ó, Istenem, én Istenem! Ne reményeimet és cselekedeteimet nézd, hanem akaratodat, mely körülöleli az egeket és a földet. Legnagyobb Nevedre, ó, minden népek Ura! Csak arra vágyódtam, mit Te kívántál, és csak azt szeretem, amit Te is szeretsz.
Majd térdeljen le, és homlokát a földre hajtva mondja:
Magasztosabb vagy Te bármely Rólad alkotott képnél a Sajátodon kívül, és bárki más megértésénél Rajtad kívül.
Majd álljon fel, és szóljon emígyen:
Tedd imám, ó, Uram, élő vizű forrássá, mely által élhetek, mígcsak uralmad tart és szólíthatlak világaid mindenikében.
Majd emelje fel ismét esdőn kezét, és mondja:
Ó, Te, Kitől távol semmivé lesznek a szívek és a lelkek, és Ki szeretetének tüze lángba borította az egész világot! Nevedre könyörgöm Hozzád, mely által lebírtad Te az egész teremtést, ne tartóztasd meg tőlem, mi Véled vagyon, ó, Te, Ki uralkodsz minden ember felett! Lásd, ó, Uram, miként siet ez idegen legmagasztosabb hona felé, mely méltóságod boltozata alatt és irgalmad udvarában emelkedik, miként keresi e tévelygő megbocsátásod óceánját, ez alantas szerzet dicsőséged kastélyát, és e szegény teremtmény gazdagságod ragyogását. Tiéd a hatalom, hogy azt parancsold, ami Néked tetszik. Tanúságot teszek, hogy dicsőítendő vagy Te cselekedeteidben, a Te parancsolataidnak kell engedelmeskedni, és hogy soha senki nem korlátozhat Téged a parancsolásban.
Majd emelje karját az ég felé, és ismételje háromszor a Legnagyobb Nevet. Minekutána kezeit térdén nyugtatva hajoljon meg Isten előtt – áldassék és magasztaltassék –, és szóljon emígyen:
Látod, ó, Istenem, miként mozdult meg az én lelkem tagjaimban az imádásod utáni vágyódásban, és a sóvárgásban, hogy megemlékezhessek Rólad és dicsőíthesselek Téged; miként tesz ezennel hitvallást arról, amiről megnyilatkozásod királyságában és tudásod mennyországában Parancsod Nyelve tett tanúbizonyságot. Szeretek, ó, Uram, ezen állapotban azért könyörögni, hogy részeltess mindenből, mi Tiéd, hogy emígyen nyilvánvalóvá tehessem szegénységemet és magasztalhassam a Te bőségedet és gazdagságodat, világgá kiálthassam erőtlenségemet és tanúskodhassam a Te erőd és a Te hatalmad mellett.
Majd emelkedjen fel, kétszer emelje fel kezét esdőn, és mondja:
Nincsen más Isten, csak Te, a Mindenható, a Mindeneknél Bőkezűbb. Nincsen más Isten, csak Te, az Elrendelő, mind kezdetben, mind mindenkor. Ó, Isten, én Istenem! Megbocsátásod bátorrá tett engem, irgalmad megerősített engem, hívásod megébresztett engem, s kegyelmed felemelt és Hozzád vezetett engem. Hisz ki vagyok én, hogy máskülönben közelséged városának kapuja elé merjek állni, vagy a fények felé fordítsam arcom, melyek akaratod mennyországából sugárzanak? Látod, ó, Uram, e nyomorult lényt kegyelmed kapuján kopogtatni és e tünékeny lelket az örök élet folyóját keresni nagylelkűséged kezéből. Tiéd a parancsolás mindenkor, ó, Te, Ki minden nevek Ura vagy, enyém a megnyugvás és magam készséges alávetése a Te akaratodnak, ó, mennyek Teremtője!
Majd emelje fel kezét háromszor, és mondja:
Nagyobb Isten az összes nagyoknál!
Majd térdeljen le, és homlokát a földre hajtva szóljon emígyen:
Túl magasan vagy Te, hogy a közeledben lévők dicsőítése felhatoljon közelséged mennyországába, vagy hogy hű híveid szívének madara elérhessen kapudnak ajtajához. Bizonyságot teszek, hogy magasztosabb vagy Te minden tulajdonságnál és szentebb minden névnél. Nincsen más Isten, csak Te, a Legmagasztosabb, a Mindenek Felett Dicső.
Majd üljön fel, és mondja:
Vallom, miről bizonyságot tett minden teremtett dolog, és a magasságbéli Gyülekezet, és a legmagasabb Paradicsomkertben lakozók, és felettük a mindenek felett dicsőséges Láthatárról maga a Nagyság Nyelve is, hogy Te vagy az Isten, hogy nincsen más Isten Rajtad kívül, és hogy Az, Ki testet öltött, a Rejtett Misztérium, a Féltőn Óvott Jel, Kin keresztül az L, E, GY, E és N betűk összekapcsoltattak és összeköttettek. Bizonyságot teszek, hogy Ő az, Kinek nevét a Legmagasabb Toll lejegyezte, és Ki említtetett Isten, a magasságbéli Trónus és a föld Ura Könyveiben.
Majd álljon fel, és mondja:
Ó, minden lét Ura és a látható és láthatatlan dolgok Gazdája! Bizony, látod könnyeimet és sóhajaimat, mik elhagyják ajkamat, hallod nyögésemet és siránkozásomat és szívem jajgatását. Hatalmadra! Tévelygéseim visszatartottak attól, hogy közel kerülhessek Hozzád, és bűneim távol tartottak Szentséged udvarától. Szereteted, ó, Uram, gazdaggá tett engem, a Tőled való elválasztottság pedig megnyomorított és a távollét Tőled elemésztett engem. Lábnyomaidra kérlek ebben a vadonban, és a szavakra „Ím, itt vagyok, ím, itt vagyok”, melyekkel a Te kiválasztottaid szólottak e végtelenségben, és Kinyilatkoztatásod lélegzetére és Megnyilvánulásod Pirkadatának lágy fuvallataira könyörgöm Hozzád, rendeld el, hogy pillantásomat szépségedre vethessem és betarthassam mindazt, mi Könyvedben foglaltatott.
Majd ismételje háromszor a Legnagyobb Nevet, hajoljon előre kezeit térdén nyugtatva, és mondja:
Dicsőség Néked, ó, Istenem, hogy segítettél megemlékeznem Rólad és dicsőítenem Téged, hogy megismertetted vélem Őt, Ki jeleid Hajnala, meghajtottál engem Felsőbbséged, és alázatra tanítottál Istenséged előtt, és elismertetted vélem, mit Nagyságod Nyelve kijelentett.
Majd egyenesedjen fel, és mondja:
Ó, Isten, én Istenem! Hátam meggörbíti bűneim súlya és nemtörődömségem megnyomorított engem. Valahányszor gonosz tetteimen és a Te jóakaratodon elmélkedem, megrendül szívem és felzúg vérem ereimben. Szépségedre, ó, Te, a világ Vágya! Pirulok arcom Feléd fordítani, és vágyódó kezeim szégyenkeznek nagylelkűséged mennyországa felé emelkedni. Látod, ó, Istenem, könnyeim nem engednek Rád emlékeznem és erényeidet magasztalnom, ó, Te, a magasságbéli Trónus és a föld Ura! Királyságod jeleire és Uralmad misztériumaira könyörgök, cselekedd azt szeretteiddel, mi nagylelkűségedhez illik, ó, minden lét Ura, és kegyelmedhez méltó, ó, a látható és láthatatlan Királya!
Majd ismételje háromszor a Legnagyobb Nevet, térdeljen le, és homlokát a földre hajtva mondja:
Dicsőség Néked, ó, Istenünk, hogy leküldted hozzánk azt, mi közel vonz minket Hozzád, és ellátsz minket a Könyveidben és Írásaidban lakozó minden jóval. Könyörgünk, ó, Uram, őrizz meg minket az üres ábrándok és hiábavaló képzelődések sokaságától. Mert bizony Te vagy a Hatalmas, a Mindenek Tudója.
Majd emelje fel fejét, üljön fel, és mondja:
Hitvallást teszek, ó, Istenem, amiről a Te választottaid tanuskodtak, és elismerem azt, mit a legmagasabb Paradicsomban lakozók és a Te hatalmas Trónusod körül járók elismertek. Tiéd a föld és menny királysága, ó, világok Ura!
