Ő az Isten!
Ó, páratlan Úr! Mindenható bölcsességedben házasságot parancsoltál a népeknek, hogy az emberi nemzedékek egymást követhessék ebben az esetleges világban, és hogy mindaddig, míg a világ világ, egyedüliséged Küszöbén szolgálattal és imádattal, tisztelgéssel és dicsőítéssel foglalatoskodjanak. „Egyedül azért teremtettem szellemeket és embereket, hogy Engem imádjanak.” Ezért hát, add össze irgalmad mennyországában szereteted fészkének e két madarát, és tedd őket szüntelen kegyelmed vonzásának eszközeivé, hogy a szerelem e két tengerének egyesüléséből a gyengédség hulláma csapjon fel, és a tiszta és jó dolgok gyöngyeit vesse az élet partjára. „Ő hagyta a két tengert folyni, hogy találkozzanak egymással: közöttük akadály van, melyet nem hágnak át. Uratok mely jótéteményét tagadjátok hát? Mindkettőből nagyobb és kisebb gyöngyöket hoz Ő fel.”
Ó, kedves Urunk! Add, hogy e házasság korallt és gyöngyöket teremjen. Te vagy valóban a Mindenek Felett Hatalmas, a Legnagyobb, a Mindig Megbocsátó.
