A szent tengerész táblája
„Tanulmányozzátok a Szent Tengerész Tábláját, hogy megismerhessétek az igazságot, és megfontolhassátok, hogy az Áldott Szépség teljes körűen megjövendölt jövőbeli eseményeket. Vigyázzanak, kik értők!”
— ‘Abdu’l-Bahá
Ő a Kegyes, a Hőn Szeretett!
Ó, Szent Tengerész!
Parancsold meg öröklét-bárkádnak, hogy járuljon a Mennyei Gyülekezet elé,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Ereszd vízre az örök tengeren, Nevében, a Legcsodálatosabbéban,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
És engedd be az angyali lelkeket Isten, a Legmagasabb Nevében.
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Majd szedd fel a horgonyt, hogy hadd szelje a habokat a dicsőség óceánján,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Hogy az abban lakozók tán eljuthassanak a közelség menedékébe az örök birodalomban,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Majd elérvén a szent partot, a karmazsin tengerek partját,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Parancsold meg nekik, hogy jöjjenek elő, és érjenek el ezen földöntúli láthatatlan állapotba,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Egy olyan állapotba, aholon megjelent az Úr, Szépségének Lángjában a halhatatlan fában;
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Aholon Ügyének testet öltései megtisztították magukat az önzéstől és szenvedélytől;
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Mely körül kering Mózes Dicsősége az örök seregekkel;
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Aholon kivonatott Isten Keze Nagyságának kebeléből;
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Aholon az Ügy bárkája mozdulatlan pihen, nyilatkoztassanak ki lakóinak akár minden isteni jegyek.
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Ó, Tengerész! Tanítsd azoknak, kik a bárkán lakoznak azt, mit néked megtanítottunk a titokzatos fátyol mögött,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Hogy tán ne időzzenek a szent hófehér helyen,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
De a lélek szárnyain azon állapotba emelkedhessenek, melyet az Úr az alant lévő világok megértése fölé helyezett,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Úgy hasíthassák a teret, mint a kedvelt madarak az örök újraegyesülés birodalmában;
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
És megismerhessék a Fény Tengereiben rejtező titkokat.
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Túlléptek ők a világi korlátok fokozatain, és elérték az isteni egység, a mennyei vezérlet középpontjának lépcsőfokait.
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
És arra vágytak, hogy olyan állapotba emelkedhessenek, mit az Úr az ő állásuk fölött lévő állapotnak rendelt.
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Minekutána a lángoló meteor kivetette őket a Jelenléte Királyságában lakozók közül;
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
És hallották a Nagyság Hangját felharsanni a Dicsőség Magaslatán álló láthatatlan sátor-hajlék mögül:
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
“Ó, őrző angyalok! Vigyétek vissza őket az alsó világban lévő hajlékukba,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Minthogy azon körbe kívántak emelkedni, melyet a mennyei galamb szárnyai sem érhettek el soha;
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Mi következtében a képzelgés hajója mozdulatlanul áll, s ezt az értők elméje nem érheti fel.”
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Minekutána a mennyei hajadon kitekintett magasztos lakából,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
És szemöldökével intett a Mennyei Gyülekezetnek,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Elárasztván orcájának fényével a mennyet és a földet,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
És amint szépségének ragyogása rásütött a por népére,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Minden lény megremegett halandó sírjában.
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Majd olyan hívást hallatott, melyet fül az örökkévalóság óta sem hallott,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
És emígyen szólt: “Az Úrra! Kinek szívében nem lakozik a magasztos és dicső Arab Ifjú szeretetének illata,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Sehogyan sem szárnyalhat fel a legmagasabb menny dicsőségébe.”
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Ezután magához rendelt egy hajadont szolgálóleányai közül,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
És így parancsolt neki: “Szállj alá a térbe az öröklét hajlékaiból,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
És keresd azt, mit elrejtettek szívük legmélyén.
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Ha belélegzed az Ifjú illatát a köpönyegből, mely a fény frigysátrában rejtezett amiatt, mit a gonoszak keze művelt,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Kiálts hangosan belsődben, hogy a Paradicsom termeinek minden lakója, kik az örök gazdagság megtestesülései, megérthessék és figyelmezzenek;
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Hogy alászállhassanak örökkévaló termeikből és remegjenek,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
És kezüket és lábukat csókolják, mert felszárnyaltak ők a hűség magaslataira;
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Hogy tán köpönyegükből megtalálhassák a Szeretett illatát.”
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Ezután felragyogott a mennyei termek felett a kedvelt leány orcája, miként a fény, mely az Ifjú arcából árad halandó temploma fölött;
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
És alászállott olyan díszben, mely bevilágította a mennyeket és mindeneket, mik ott lakoznak.
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Megrázta magát, és a szentség és nagyság földjén minden dolgot behintett illatárjával.
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Mikoron elért azon helyre, teljes magasságában felegyenesedett a teremtés legbenső szívében,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
És be kívánta lélegezni illatukat azon időben, mely nem ismer sem kezdetet, sem véget.
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
És nem találta meg bennük azt, mit keresett, és ez bizony csupán az Ő egyik csodálatos története.
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Minekutána hangosan felkiáltott, feljajdult, és felszárnyalt saját állapotába legmagasabb hajlékában,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
És egyetlen rejtélyes szót ejtett ki, melyet titokban suttogott el mézízű nyelve,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
És így kiáltott a Mennyei Gyülekezet és a menny halhatatlan szolgálóleányai körében:
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
“Az Úrra! Nem találtam ezen meddő törtetőkben a Hűség szellőjét!
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Az Úrra! Az Ifjú egyedül és elhagyatottan maradt a számkivetettség földjén az istentelenek kezében.”
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Majd olyan jajszót hallatott magában, hogy a Mennyei Gyülekezet felsikoltott és beleremegett,
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
És a porba hullott, és visszaadta lelkét. Úgy tűnik, hívást hallott, és figyelmezett is erre, mely Attól származott, Ki őt a Magasságbéli Birodalomba szólította.
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Dicsőíttessék, Ki őt a szeretet leglényegéből megteremtette magasztos paradicsomának legbenső szívében.
Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!
Ezekután a mennyei szolgálóleányok elősiettek termeikből, kiknek arcát még a legmagasabb paradicsom lakói sem pillanthatták meg soha.
Dicsőíttessék Urunk, a Legmagasabb!
Köréje gyűltek, és íme, testét a porba hullva találták;
Dicsőíttessék Urunk, a Legmagasabb!
És amint látták állapotát és megértettek egyetlen szót abból a történetből, mit az Ifjú mesélt, fejüket felfedték, megszaggatták ruhájukat; arcukat csapkodták, elfeledték örömüket, könnyeket hullattak, és kezükkel orcájukat ütötték, és ez bizony az egyik titokzatos, szörnyű megpróbáltatás.
Dicsőíttessék Urunk, a Legmagasabb!
