Tedd szilárddá, ó, Urunk, lépteinket utadon és erősítsd meg szívünket az Irántad való engedelmességben. Fordítsd arcunkat egyedüliséged szépsége felé, és örvendeztesd meg keblünket isteni egységed jeleivel. Öltöztesd testünk nagylelkűséged palástjába, lebbentsd el szemünk elől bűnösségünk fátylát, és add nékünk kegyelmed kelyhét, hogy nagyságod láttán minden létezők legbensőbb lényege dicséretedet zengje. Majd tárd fel Magad, ó, Urunk, kegyes szavaddal és isteni lényed misztériumával, hogy az ima szent elragadtatása töltse be lelkünk – az imáé, mely a szavak és a betűk fölé emelkedik és túlnő a szótagok és hangok mormogásán, – hogy ragyogásod kinyilatkoztatása előtt minden dolog a semmibe tűnjön.
Urunk! Ímé szolgáid, kik szilárdak és hívek maradtak Szövetségedhez és Testamentumodhoz, kik erős kézzel tartják az Ügyedben való kitartás kötelékét és nagyságod palástjának szegélyébe kapaszkodnak. Segítsd őket, ó, Urunk, kegyelmeddel, szilárdítsd meg őket hatalmaddal, és erősítsd meg őket az Irántad való engedelmességben.
Te vagy a Megbocsátó, a Kegyes.
