Miként aludhatnék, ó, Isten, én Istenem, mikor az Utánad sóvárgók szeme le nem csukódhat, mert távol vannak Tőled? És miként térhetnék nyugovóra, mikor a Téged szeretők lelkét elemészti a Te jelenlétedtől való távollét?
Lelkemet és egész lényemet hatalmad és oltalmad jobb kezébe ajánlottam, ó, Uram, és erőd által hajtom fejem párnámra, és emelem fel akaratod és tetszésed szerint. Valóban, te vagy a Megőrző, a Megtartó, a Mindenható, a Legerősebb.
Hatalmadra! Álomban vagy ébren, nem kérek én semmi mást, csak amit Te kívánsz. Szolgád vagyok, és a Te kezedben vagyok. Segíts meg kegyesen, hogy azt tehessem, amin keresztül alászállhatnak jókedved illatai. Ez igazán az én reményem, és azok reménye, kik közel lehetnek Hozzád. Dicséret Néked, ó, világok Ura!
