Ne szedd fel, ó, Uram, az ünnepi asztalt, mely Nevedben teríttetett meg, és ne oltsd ki az égő lángot, melyet a Te kiolthatatlan tüzed lobbantott fel. Ne tartsd vissza élő vized folyását, mely a Te dicsőséged és a Rólad való megemlékezés dallamától morajlik, és ne foszd meg szolgáidat szereteted parfümjét lehelő édes ízeid illatától.

Uram! Változtasd szentjeid aggasztó gondjait nyugalommá, nehézségeiket vigasszá, megaláztatásukat dicsőséggé, bánatukat áldott örömmé, ó, Te, Ki kezedben tartod az egész emberiség gyeplőjét!

Te vagy, valóban, az Egyetlen, az Egyedülálló, a Hatalmas, a Mindenek Tudója, a Mindenek Felett Bölcs.

‘Abdu’l-Bahá