Ő a Könyörületes, a Legbőkezűbb! Ó, Isten, én Istenem! Te látsz engem, Te ismersz engem, Te vagy Oltalmam és Menedékem. Nem kerestem, és nem is fogok mást keresni Rajtad kívül. Szereteted ösvényén kívül nem tapodott és nem is fog taposni lábam más utat. A kétségbeesés sötét éjjelén várakozón és reménykedve fordul szemem végtelen jóindulatod reggele felé, és hajnalhasadáskor szomorú lelkemet a szépségedre és tökéletességedre való emlékezés vidítja fel és erősíti meg. Kit kegyelmed karja segít, légyen bár csak egy csöpp, végtelen óceánná válik, és szerető kedvességed kiáradásának segedelmével ragyogó csillagként fénylik fel még a legkisebb porszem is.
Fogadd védőszárnyaid alá, ó, Te, a tisztaság Szelleme, Te, Ki a Mindenkinél Jobban Gondoskodó vagy, ezt az elbűvölt, lángra gyúlt szívű szolgádat. Segítsd őt a lét e világában, hogy állhatatos és szilárd maradjon szeretetedben, és add, hogy e törött szárnyú madár oltalmat és menedéket leljen az égi fán, a Te isteni fészkedben.
