Emlékima Bahá’u’lláh sírjánál
[Ezt az imát olvassuk Bahá’u’lláh és a Báb Sírszentélyében, és gyakran használjuk az évfordulóikról való megemlékezésekben is.]
A dicséret, mely fenséges Lényedből fakadt, s a dicsőség, mely elősugárzott tündöklő Szépségedből, legyenek Véled, ó, Te, Ki a Fenség Megnyilvánulása, az Örökkévalóság Királya, és mindenek Ura vagy mennyben és földön! Tanúsítom, hogy Teáltalad nyilvánult meg Isten egyedüli uralma és hatalma, valamint az Ő fensége és nagyszerűsége. Teáltalad árasztják sugaraikat az időtlen ragyogás Hajnalcsillagai visszavonhatatlan rendelésed mennyországában, s Általad tündököl a Meg Nem Pillantott Szépsége a teremtés láthatára felől. Továbbá tanúsítom, hogy Tollad egyetlen mozdulatával végrehajtatott a Te parancsod „Legyen!” és feltárult Isten rejtett titka, minden teremtett dolog életre kelt és leküldetett az összes kinyilatkoztatás.
Ezenfelül tanúsítom, hogy a Te szépséged által mutatkozott meg az Imádott szépsége, és a Te orcádban ragyogott fel az Óhajtott orcája, s hogy egyetlen szavaddal döntesz minden teremtett dolog felett: odaadó híveid felemeled a dicsőség ormaira, és a hitetleneket letaszítod feneketlen mélységekbe.
Tanúsítom, hogy ki Téged megismer, Istent ismeri meg, s ki a Te színed elé járul, az Magának Istennek a színe elé járul. Százszor áldott az, ki Benned és a Te jeleidben hisz, ki alázattal meghajol egyedüli uralmad előtt, s ki megtiszteltetett a Véled való találkozással, ki elnyeri akaratod tetszését, kinek gondolatai Körülötted járnak, s ki Trónusod előtt állhat. Jaj annak, ki vétkezik Ellened és megtagad Téged, ki kétségbe vonja jeleidet és nem ismeri el a Te egyedüli uralmadat, ki felkel Ellened, s ki gőgösen háborog Orcád előtt, ki hadakozik bizonyságaid ellen, s ki elmenekül uralmad és hatalmad elől, és ki a hitetlenek közé számíttatik, azok közé, kiknek nevét parancsolatod ujjai szent Tábláidra feljegyezték.
Ó, én Istenem és Szerettem, irgalmad és szerető jóságod jobbjából bocsásd útjára felém kegyeid szent szellőit, hogy magukkal sodorjanak engem, távol a világtól és saját énemtől, a Te közelséged és jelenléted udvarai felé. Képes vagy Te megtenni, mi kedvedre szolgál. Valóban, Te állsz minden dolgok felett.
Isten emlékezete és dicsérete, az Ő dicsősége és ragyogása legyenek Véled, ó, Te, Ki az Ő Szépsége vagy! Tanúságot teszek, hogy a teremtés szeme soha nem látott még senkit, akit úgy bántalmaztak volna, mint Téged. Életed minden napján a megpróbáltatások óceánja zúdult Reád. Hol rabláncba és bilincsbe vertek, hol pedig ellenségeid kardja fenyegette élted. És Te mégis azt parancsoltad az embereknek, hogy engedelmeskedjenek annak, mit Ő, a Mindenek Tudója, a Mindenek Felett Bölcs Számodra elrendelt.
Szellemem légyen az áldozat azokért a bántalmazásokért, melyeket el kellett szenvedned, s lelkem légyen a váltságdíj mindazon viszontagságért, mely Téged ért. Könyörgöm Istenhez, Teáltalad és azok által, kiknek arcát beragyogta orcád tündöklő fénye, s kik Irántad érzett szeretetükből megtartották mindazt, mit megparancsoltál nékik, hogy távolítsa el az Úr a fátylakat, melyek eltakarnak Téged teremtményeid szeme elől, és hogy részesítsen engem ezen és az eljövendő világ javaiban. Valóban, Te vagy a Mindenható, a Legmagasztosabb, a Mindenek Felett Dicsőséges, a Mindent Megbocsátó, a Legkönyörületesebb.
Áldd meg, ó, Uram, én Istenem, az Isteni Lótuszfát, s annak leveleit, ágait és gallyait, valamint annak hajtásait és sarjait, egészen addig, míg legjelesebb címeid és fenséges tulajdonságaid el nem múlnak. Védd meg azt a támadók gonoszságától és a zsarnokok seregeitől. Valóban, Te vagy a Mindenható, a Leghatalmasabb. Áldd meg emellett, ó, Uram, én Istenem, azon szolgálóidat és szolgálóleányaidat, kik eljutottak Tehozzád. Valóban, Te vagy a Legbőkezűbb, Kinek kegyelme soha el nem fogy. Nincsen más Isten, csak Te, a Mindig Megbocsátó, a Legnagylelkűbb.
