[Ezt az imát `Abdu’l-Bahá Sírszentélyében mondjuk, de lehet használni csendes imában otthon is.]
„Aki ezen imát szerényen és buzgón imádkozza, örömöt és boldogságot hoz e szolga szívébe, olyan lesz, mintha szemtől szembe találkozna Vele.”
Ő a Mindenek Felett Dicsőséges!
Ó, Isten, én Istenem! Alázattal és könnyes szemmel emelem esdeklő kezem Feléd és temetem arcom a porba Küszöbödön, mely magasztosabb, mint a tudósok tudása és mindazon dicséret, mely Téged magasztal. Irgalmad pillantásával tekints kegyesen ajtód előtt álló alázatos és szerény szolgádra, és merítsd meg őt örök kegyelmed Óceánjában.
Uram! Szegény és alázatos szolgád ő, elbűvölt és Hozzád esengő, fogoly a Te kezedben, Hozzád buzgón imádkozó, Benned bízó, könnyes szemű a Te arcod előtt, aki Téged hív és Hozzád esdekel, emígyen:
Ó, Uram, én Istenem! Add nékem kegyelmed, hogy szolgálhassak azoknak, akiket szeretsz, erősíts meg engem a Te szolgálatodban, díszítsd fel homlokom az Irántad való imádat fényével szentséges udvarodban és a Te dicsőséges királyságodhoz való imádkozás ragyogásával. Segíts engem, hogy önzetlen lehessek mennyei kapud előtt, és nyújts kezet, hogy szent közelségedben csak Feléd fordulhassak. Uram! Adj innom az önzetlenség kelyhéből, ruházz fel köpönyegével, és meríts meg óceánjában. Tégy olyanná, mint a por azok ösvényén, kiket szeretsz, és add, hogy felajánlhassam lelkem azért a földért, melyet utadon a Te választottaid lába megszentelt, ó, Legdicsőbb Dicsőség Ura!
Ezen imával hív Téged szolgád hajnal hasadásakor és éjnek évadján. Teljesítsd be szíve kívánságát, ó, Uram! Világosítsd meg szívét, örvendeztesd meg keblét, erősítsd fényét, hogy szolgálhassa a Te Ügyedet és a Te szolgáidat.
Te vagy az Adományozó, a Megszánó, a Legbőkezűbb, a Kegyes, az Irgalmas, a Könyörületes.